Tavaszodott. Néhol még hófoltok takarták a hegyoldalt, de a fű már elkezdett zöldellni és az első hóvirágok is szirmaikat bontogatták. Az énekesmadarak vidám dalaikkal köszöntötték az újjáéledő természetet. Egy álom várt arra,hogy megelevenedjen.
Fújt a szél. Ez a szellő azonban már nem volt olyan hideg és metsző, friss virágillatot hozott, nem a fagyos jég birodalmát hirdette. A harc azonban még nem dölt el végleg. Még nagyon törékeny volt az újonnan beköszönt tavasz. Bármikor jöhet egy jeges fuvallat, ami elsöpörte volna a most cseperedésnek indult életet. Apró csermelyek csordogáltak ahogy a hó olvadt és a jég vízzé vált. A zord hideg, a halálosan jeges mozdulatlanság átadja szép lassan a helyét a kibantokozó melegségnek és életnek.
A természet is álmodott. Késő összel megvetette az ágyát, melybe száraz avarleveleket tett bélésnek, majd puha hótakaróba burkolózott. Egész télen álmodott arról, hogy majd egyszer újra kihajtanak a virágok, a madarak ismét vidáman csiripelnek. A vadállatok elpusztítják a jámborabbakat, de elfogadta ezt, mert ez is az álom része, hiszen mindenkinek élnie kellett és túlélnie valahogyan. Ők a gyengébbek testével táplálkoztak. A természetet a dolgok végtelen állandósága éltette, ugyanakkor ez az "állandóság" is folyton változott, mégha szabad szemmel ez nem is mindig volt észrevehető. Formálódott, alakult, de az emberi érték és mérce számára felfoghatatlan lassúsággal és méltósággal. Ez az álom azonban reménnyel volt teli. Az élőlények dermedt tetszhalott állapotukban is megőrizték reményüket, hogy majd egyszer eljön a tavasz, a kibontakozó élet, a nyíló virágok ideje.
Most ez kezdődött el. A remény nem volt hiábavaló, az idő, mint egy végtelen álom volt. Meg kell fogni és bezárni egy titkos helyre, hogy az álom ízei fénye és csillogása, mint a friss csermely el ne illanjon.
Az álmot azonban nem lehet bezárni, szétfeszíti a rácsokat és a napfényre tör, akár a tavasz.
Inspired by Morrissey feat. Siouxie: Interlude
Fújt a szél. Ez a szellő azonban már nem volt olyan hideg és metsző, friss virágillatot hozott, nem a fagyos jég birodalmát hirdette. A harc azonban még nem dölt el végleg. Még nagyon törékeny volt az újonnan beköszönt tavasz. Bármikor jöhet egy jeges fuvallat, ami elsöpörte volna a most cseperedésnek indult életet. Apró csermelyek csordogáltak ahogy a hó olvadt és a jég vízzé vált. A zord hideg, a halálosan jeges mozdulatlanság átadja szép lassan a helyét a kibantokozó melegségnek és életnek.
A természet is álmodott. Késő összel megvetette az ágyát, melybe száraz avarleveleket tett bélésnek, majd puha hótakaróba burkolózott. Egész télen álmodott arról, hogy majd egyszer újra kihajtanak a virágok, a madarak ismét vidáman csiripelnek. A vadállatok elpusztítják a jámborabbakat, de elfogadta ezt, mert ez is az álom része, hiszen mindenkinek élnie kellett és túlélnie valahogyan. Ők a gyengébbek testével táplálkoztak. A természetet a dolgok végtelen állandósága éltette, ugyanakkor ez az "állandóság" is folyton változott, mégha szabad szemmel ez nem is mindig volt észrevehető. Formálódott, alakult, de az emberi érték és mérce számára felfoghatatlan lassúsággal és méltósággal. Ez az álom azonban reménnyel volt teli. Az élőlények dermedt tetszhalott állapotukban is megőrizték reményüket, hogy majd egyszer eljön a tavasz, a kibontakozó élet, a nyíló virágok ideje.
Most ez kezdődött el. A remény nem volt hiábavaló, az idő, mint egy végtelen álom volt. Meg kell fogni és bezárni egy titkos helyre, hogy az álom ízei fénye és csillogása, mint a friss csermely el ne illanjon.
Az álmot azonban nem lehet bezárni, szétfeszíti a rácsokat és a napfényre tör, akár a tavasz.
Inspired by Morrissey feat. Siouxie: Interlude
Bejegyzések
4 megjegyzés:
igen az álmot nem lehet csabdába zárni!
de azért a tavasznak sikerült elüznie a zord telet:D
mindedjik versedben van szó az elmulásrol és a szerelemről no meg a keserüségröl!
miért van ez?
és miért van az hogy mindenhol szinte álmokban beszélsz?
miért nem hiheti azt az olvasó hogy valóság nem képzelet vagyálom?:D:D
Az én álmom is várt, hogy megelevenedhessen, s még nagyon törékeny, mint a tavasz, amiről írtál.. Ám a természet elég erős, hogy végül mindíg a tavasz győzzön. Vajon, én elég erős vagyok, s 'a remény nem volt hiábavaló'?
Remelem az almod neked is valora fog valni Mona;-). Ha torekeny akkor vigyazz ra, orizd meg eredeti alakjaban, fenyeben.
Megjegyzés küldése