Egyperces szerelem

A két alak alámerült a habokba, testük egymáshoz simult, szájuk csókban forrt össze. Szenvedélyesen ölelték egymást. A kezek felfedezőútra indultak, bejárták egymás testének minden négyzetcentiméterét. Körülöttük a víz szinte forrt, hangos sóhaj hagyta el a lány ajkát. Fejét hátrahajtva, lehunyt szemmel élvezte, ahogy a fiú elborítja izgató csókjaival. A gyönyör hullámai járták át egyre gyorsuló ütemben. Ez a két szenvedélyes szerető nem ismerték egymást, nem tudták a nevüket, azt se,hogy mivel foglalkozik a másik a való életben. Most találkoztak először. A sors valahogy egymás mellé sodorta őket és csak annyit tudtak amióta találkoztak, hogy szeretkezni akarnak, csókolni, ölelni, gyönyört adni a másiknak. Ebben a pillanatban semmi sem számított, csak a szenvedély. Egyre vadabban csókolt a fiú. Ez nagyon tetszett a lánynak, s harapdálni kezdte a nyelvét. Apró nyögések hagyták el a száját, érezte, hogy a lánynak nem sok kell már. Pár perc múlva elvezette a csúcsra. A lány izmai megfeszültek, ajkát a kéj hangos nyögései hagyták el. Szemét lehunyva pihegett a medence szélén lévő korlátba kapaszkodva.
Érezte,hogy szinte elolvad a szerelem hullámaiban. A fiú lágyan simogatta, babusgatta lányt. Most őrajta volt a sor,hogy ugyanabba a gyönyör kertjébe juttassa a fiút, ahonnan az imént tért vissza. Megpihent a karjaiban, majd hátradöntötte és csókolni kezdte a fiú testét. Elkezdett rajta mozogni, lassú ritmusban, majd ahogy látta a fiún, hogy egyre közeledik a csúcshoz, fokozta a tempót.
Amikor a fiú hangos nyögéssel elélvezett a lány arcán is öröm sugárzott át. Öröm, hogy sikerült partnerének is olyan gyönyört okoznia, mint amit az imént ő is átélt. Habár nem ismerték egymást, ennyivel tartozott a fiúnak, mielőtt mindketten felolvadtak volna a végtelenben és megszüntek volna létezni. Hiszen létükről eddig sem tudott a világ és eztán sem fog. Nem csináltak semmi maradandót, csak egyszer szerették, ölelték, csókolták egymást olyan szenvedéllyel, kéjjel, ahogy azelőtt sohasem.
Ez volt az utolsó szeretkezésük.
Mert a forró, habos cappuccinóba dobott két kockacukor miután elmerülnek az édes italban, hamar semmivé válnak és eltűnnek örökre...