Tom ott állt a magaslaton. Egy kis tisztás volt, parányi kis üres folt a sűrű erdőben. Az éjszaka neszei duruzsoltak a fülébe. Hallgatta amint a tücskök húzzák saját kis, felszabadult nótájukat. Valami furcsa érzés vegyült ebbe a zenébe. Mintha egy pici keserűség vagy inkább bizonytalanság . Apró szinte alig érzékelhető rezdülések, mozzanatok ezek, Tom is bizonytalan volt, valóban hallotta-e őket?
Felnézett az égre. A Hold bíztatóan szórta a Földre fényét. Körülötte minden ezüsttel volt leöntve, mintha az égi ékszermíves üstjét, amelyben az ezüstöt melegítette, hogy megmunkálhassa, valamelyik szeleburdi segédje kiborította volna és az mind lecsordogált szépen a földre, beborítva minden növényt.
A fiú lába mellett egy pici csermely csordogált vidáman csacsogva, s szaladt tova. Tom nem látta jól, de mintha egy kis halacska dugta volna ki hirtelen a fejét a víz alól és uszonyaival felé integetett. Nem tudta jobban megfigyelni, de úgy tűnt kis piros csíkok fénylettek a halacska fején és a búbján egy pici bojtocska lehetett. A vidám szerzet hamar tovább is úszott mire Tom észbe kaphatott volna.
Ekkor valami neszre lett figyelmes. A háta mögött az avar reccsent. Meg akart fordulni, de elkésett. Erős karok fonódtak köré, testéhez szorítva karjait, s olyan erős satuba, hogy mozdulni se tudott. A rémülettől nagyot dobbant a szíve, s lélegzetvisszafojtva várta, hogy mi következik most. Egy kéz betakarta a szemeit is, így látni se látott. Ott állt az örökkévalóságnak tűnő másodpercekig. Furcsa mód a kezek nem mozdultak, nem akarták kitörni a nyakát, nem csavarták ki a végtagjait, pedig Tom el volt készülve a legroszabbra is. Ekkor azonban valami mást is érzett. Női parfüm illatát hozta felé a szellő. Valamilyen mennyei illat lehetett, olyan amit az égiek használnak, hogy elkápráztassák és elcsábítsák az esendő földi halandókat.
Ekkor egy női test simult hozzá hátulról. Az a kéz, amely eddig a karjait a testéhez préselte, már korántsem szorította olyan erővel, s mintha felfelé indult volna Tom mellkasán. A fiú nagyot szippantott a levegőből és mostmár az illatot is felismerte. Ahogy enyhült a szorítás és kicsit ficánkolni tudott hirtelen megfordult. Ekkor Tomnak még a szája is tátva maradt a meglepetéstől. Előtte ugyanis egy istennő állt. Csak ő lehetett.
Tom szóhoz se jutott, csak nézegette az előtte álló tünékeny alakot. A karnyújtásnyira tőle álló nő ruhája a Hold ezüstös fényéből volt szőve, ami éppenhogy csak eltakarta a domborulatait, de sejtetni engedte őket. Csodás csípeje úgy hajlott, mint a legkecsesebben ívelő híd. Aranyló hajkoronája hosszú egyenes szálakban omlott alá. Tom nem tudta megállapítani meddig érhettek, mert a hajzuhatag vége árnyékba veszett. Az ezüstösen csillogó fényruha szélei furcsa színekben villództak, mintegy fénykört vonva Ariadné köré. A fiú nem tudott betellni a látvánnyal, csak nézte csodálattal telve, ahogy ott állt előtte ez az istennő. Az ő istennője.
Ariadné odalépett a fiúhoz, olyan közel, hogy szinte a testük összeért. Felemelte a fejét és Tom szemébe nézett. Ajkai sarkában apró kis mosoly játszott bújocskát, a zöld szempárból pedig apró kis fénycsóvák lövelltek ki és találtak célba Tom tekintetében. Nem beszéltek, nem hangzott el egy hangos szó sem. Helyettük a tekintetük közvetítette amit akartak. És ezek a tekintetek követelőzőek voltak.
Tom magához húzta az istennőt, s amint hozzáért mintha áramütés érte volna, egy villanást látott csupán maga körül és minden vakító fénybe borult.
Inspired by Aeone - I Will Remeber You / Moya Brennan - Tell Me Now
Felnézett az égre. A Hold bíztatóan szórta a Földre fényét. Körülötte minden ezüsttel volt leöntve, mintha az égi ékszermíves üstjét, amelyben az ezüstöt melegítette, hogy megmunkálhassa, valamelyik szeleburdi segédje kiborította volna és az mind lecsordogált szépen a földre, beborítva minden növényt.
A fiú lába mellett egy pici csermely csordogált vidáman csacsogva, s szaladt tova. Tom nem látta jól, de mintha egy kis halacska dugta volna ki hirtelen a fejét a víz alól és uszonyaival felé integetett. Nem tudta jobban megfigyelni, de úgy tűnt kis piros csíkok fénylettek a halacska fején és a búbján egy pici bojtocska lehetett. A vidám szerzet hamar tovább is úszott mire Tom észbe kaphatott volna.
Ekkor valami neszre lett figyelmes. A háta mögött az avar reccsent. Meg akart fordulni, de elkésett. Erős karok fonódtak köré, testéhez szorítva karjait, s olyan erős satuba, hogy mozdulni se tudott. A rémülettől nagyot dobbant a szíve, s lélegzetvisszafojtva várta, hogy mi következik most. Egy kéz betakarta a szemeit is, így látni se látott. Ott állt az örökkévalóságnak tűnő másodpercekig. Furcsa mód a kezek nem mozdultak, nem akarták kitörni a nyakát, nem csavarták ki a végtagjait, pedig Tom el volt készülve a legroszabbra is. Ekkor azonban valami mást is érzett. Női parfüm illatát hozta felé a szellő. Valamilyen mennyei illat lehetett, olyan amit az égiek használnak, hogy elkápráztassák és elcsábítsák az esendő földi halandókat.
Ekkor egy női test simult hozzá hátulról. Az a kéz, amely eddig a karjait a testéhez préselte, már korántsem szorította olyan erővel, s mintha felfelé indult volna Tom mellkasán. A fiú nagyot szippantott a levegőből és mostmár az illatot is felismerte. Ahogy enyhült a szorítás és kicsit ficánkolni tudott hirtelen megfordult. Ekkor Tomnak még a szája is tátva maradt a meglepetéstől. Előtte ugyanis egy istennő állt. Csak ő lehetett.
Tom szóhoz se jutott, csak nézegette az előtte álló tünékeny alakot. A karnyújtásnyira tőle álló nő ruhája a Hold ezüstös fényéből volt szőve, ami éppenhogy csak eltakarta a domborulatait, de sejtetni engedte őket. Csodás csípeje úgy hajlott, mint a legkecsesebben ívelő híd. Aranyló hajkoronája hosszú egyenes szálakban omlott alá. Tom nem tudta megállapítani meddig érhettek, mert a hajzuhatag vége árnyékba veszett. Az ezüstösen csillogó fényruha szélei furcsa színekben villództak, mintegy fénykört vonva Ariadné köré. A fiú nem tudott betellni a látvánnyal, csak nézte csodálattal telve, ahogy ott állt előtte ez az istennő. Az ő istennője.
Ariadné odalépett a fiúhoz, olyan közel, hogy szinte a testük összeért. Felemelte a fejét és Tom szemébe nézett. Ajkai sarkában apró kis mosoly játszott bújocskát, a zöld szempárból pedig apró kis fénycsóvák lövelltek ki és találtak célba Tom tekintetében. Nem beszéltek, nem hangzott el egy hangos szó sem. Helyettük a tekintetük közvetítette amit akartak. És ezek a tekintetek követelőzőek voltak.
Tom magához húzta az istennőt, s amint hozzáért mintha áramütés érte volna, egy villanást látott csupán maga körül és minden vakító fénybe borult.
Inspired by Aeone - I Will Remeber You / Moya Brennan - Tell Me Now
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése