I ngrá leat

A világ végén álltunk. Nem volt hova menni, a semmi közepén csak a Hold és a csillagok voltak nekünk. A vilagûr végtelen mélységébe kiáltottuk szerelmünket. Szenvedélyünk, mint egy áradó folyó, hullámzott keresztül a testünkön, olyanok voltunk, mint a barbárok. Szenvedélyünk nem ismert határokat, öleltük, csókoltuk egymas testét ahol értük. Senki nem értett meg minket, de mi tudtuk, úgysem vagyunk képesek az áradást feltartani, elemi erôvel tört ki belölünk a szenvedély. A Hold sugaraiból volt szôve takarónk, csillagok voltak az ágyunk.
Amikor egy pillanatra megpihentünk, csak annyit tudtam a füledbe suttogni, hogy újra talalkozunk ahol a fények vannak, a Hold sugarai mutatják az utat fel az égbe, hozzám.
Ott újra fogjuk egymás kezét és soha nem engedjük el többé. A szerelem hullámai öntik majd el testünk megint, táncolunk az esôben, ruhánk csuromvizesen tapad a testünkhöz. Mi leszünk a hit védelmezôi, a hité egymásban és a boldogságunkban!

Inspired by Take That - The Flood