Vandor 3.

Uton vagyok megint. Hosszu ido telt el, amiota elhagytam a Hegyoldalt. Nem tudom pontosan, de meglehet talan mar evek is elteltek azota, hogy utoljara lattam Ot.
Neha meg eszembe jut, felremlenek szemem elott a csodalatosan szep arcvonasai, amint gyonyoru, derekig ero hajkoronaja aranyloan fenylik a szikrazo napsutesben. Nevetesekor a szaja szegleteben egy tunderi kis godor jelenik meg, amitol mindig is ugy tekintettem ra, mintha egy foldreszallt angyal lett volna. Az en Csodalatos Angyalom, Edes Szerelmem.
Sotetedett, ideje volt tabort verni. Talaltam is egy megfelelonek tuno tisztast es elkezdtem kicsomagolni a batyumat. Faagakat gyujtottem, a vekonyabb rozsefeleket gulaba raktam, jo lesz tabortuznek, a nagyobb agakat ugy illesztettem ossze, hogy hajlekot adjon a fejem fole. Gallyakat tettem ra, levelekkel boritottam be. Habar faradt voltam az egesz napi gyaloglastol, gyorsan dolgoztam, igyekeztem mielobb elkeszulni, nehogy a leszallo este meglepjen egy kis esovel. Azonkivul az ejszaka vadaszni indulo ragadozok miatt is igyekeztem mielobb befejezni a taborverest, lehetoleg minel kisebb zajt csapva a mocorgasommal az erdoben.
Amikor vegeztem a hajlek keszitessel, hosszu turelemjatek kezdodott a tuzgyujtassal. Azt hiszem minden gondossagom ellenere sem sikerult teljesen szaraz faagakat begyujtenem, igyhat nehezen akart a tuz fellobbanni. Mar - mar azon voltam, hogy hagyom es majdcsak atveszelem valahogy az ejszakat. Erre osztonzott, hogy a tavolinak tuno ejszakai zajok egyre erosodtek. Vadasz kereste predajat.
Azert csak sikerult begyujtani a tuzet, a szikrabol csakhamar vidam langnyelvek kaptak az apro gallyakba es kezdtek oromtancot jarni. En is elmosolyodtam, vegre megpihenhetek kicsit.
Ekkor megreccsentek az agak, egy idegen erkeztet jeleztek. Villamgyorsan fordultam hatra, de nem lattam senkit. A leptek egyre kozeledtek, de latni meg mindig nem lattam senkit. Csak remelni tudtam, hogy nem valamelyik ragadozo szemelt ki maganak vacsorara.
Szerencsere nem, mert egy emberi alak szilhuettjet lattam elvalni a fak arnyekatol. Az arcat nem lattam, csak illata szallt felem. Ismeros volt, annak idejen szamtalanszor burkoloztam jolesoen ebbe az illatfelhobe, most megsem jutott eszembe mikor es hol ereztem utoljara. Amikor mar csak par lepes tavolsagban volt tolem, a hold, mintha csak szandekosan fel akarta volna fedni az ejszakai latogatom kiletet, elobujt a felhopaplanok kozul es ezustos fenyet vegigontotte a tisztason. Vekony, fenylo aurat vont az ismeretlen kore, haja megcsillant ahogy a hold ezusttel vonta be. Az arnyekok is eltuntek az arca elol, felfedve kiletet.
O volt!
Meg mindig olyan csodaszep, mint amilyennek utoljara lattam. Nem szolt semmit csak mosolyogva odalepett hozzam. Lassan felemelkedtem, talan tatva is maradt a szam a meglepetestol, mert elnevette magat. Nevetese mint a lagy, tiszta vizu csermely hangja, simogatoan olelt korul. En is elmosolyodtam, de meg mindig nehezen akartam elhinni, hogy tenyleg O talalt ram ujra. Annyi mindent akartam mondani neki, az evek soran annyi kerdes fogalmazodott meg bennem. Egyszerre akartam atkozni, szidalmazni, amiert elarulta a szerelmunket, amiert kest dofott a szivembe,amiert tonkretette mindazt, amiben eppen csak elkezdtem hinni. Mintha a megvalosulni latszo almok kozul, hirtelen lerantananak a kegyetlen valosag talajara.
Ugyanakkor szamtalanszor kepzeltem el, hogy elmondom neki mennyire szeretem, hogy O eletem szerelme, egy Csodalatos Angyal. Olyan O nekem, aki kepes megsebezni, de ha egyszer megizlelted a szerelmet, amit O adott, akkor mar soha tobbe nem tudsz elszakadni tole.
Most ott alltam es nem tudtam megszolalni. O is csak mosolyogva allt es nezett. Felemelte a kezet, vegigsimitotta az arcvonasaimat, szeretettel, gyengeden. Mikozben mosolygott, egy konycsepp gordult vegig az arcan. Ramosolyogtam es az ujjammal letoroltem. Megfogtam a kezet es magamhoz huztam. Atoleltem es szorosan tartottam, mintha attol feltem elszalad megint.
Felemelte a tekintetet, konnyes szemekkel ram nezett es en nem birtam tovabb.
Megcsokoltam. Forro szenvedelyes csokban forrt ossze ajkaink, egymas konycseppjeit ittuk a masik arcarol, mint a szomjas vandor a sivatagban az utolso kortyokat. Teste illata mamoritoan szallt felem, korulolelt, fogvatartott es nem eresztett. Vegigsimitottam a vallan, le egeszen a derekaig. Ereztem, egyikunk sem tudja mar turtoztetni magat, az erzeseinknek nem lehet megalljt parancsolni. A karjaim koze kaptam es bevittem a hajlekomba. Ovatosan lefektettem a kabatomra. Kozben egy percre sem hagytuk abba a csokolozast. A vadul felkorbacsolt szenvedelyunk mindent elenyeszo tengeri viharra hatalmasodott. Csokjaink hullama csillapithatatlanul boritottak el testunket. Simogattuk, oleltuk egymast. Nem tudtunk betellni egymas kenyeztetesevel.
Nem tudom mikor es hogyan, de sikerult megszabaditanom mindkettonket a ruhainktol. Meztelen testunk tokeletes szoborkent simult egymashoz.  Izgatott sohajok tortek fel ajkaibol, mikozben csokjaimmal halmoztam el tokeletes alakjat. Jatekosan harapdaltam a fulcimpait, fogammal a nyakat izleltem, majd hintettem nyelvemmel csokot a helyere. Teste oriaskigyokent tekergozott a karjaim kozott.
Egyre lejjebb haladtam. A mellbimboi mar az izgalomtol kemenyen meredeztek az eg fele. Nyelvemmel simogattam korbe, hogy enyhitsek valahogy a kej utani sovargasukon. Lassan szamba vettem az egyiket es szivtam, mintha a gyonyor minden cseppjet kiakartam volna inni belole.
Amikor bele hatoltam mindketten felnyogtunk a kejtol. Lassan, mar - mar orjitoen elnyujtva kezdtem benne mozogni. Minden mozdulat egy - egy kejhullam, minden csok ujabb lepes a gyonyor fele.
Kedvesem szinte konyorgott, hogy kicsit gyorsitsak, mert nem birja mar tovabb, tekintete ketsegbe esetten esdekelt, hogy fejezzem be vegre,amit elkezdtem.
Ekkor ujabb rohamra indultam. Vegtelenul lassan hatoltam bele. Amikor teljesen magabafogadta ferfiassagomat, ereztem, hogy hamarosan beteljesedik szamara a regota vart gyonyor.
Valami neszt hallottam. Verejtektol csatakos testtel ebredtem. Nehany masodpercig csak fulladozva kapkodtam levego utan. Azt sem tudtam hol vagyok, mi tortent velem.
Nem tudtam eldonteni, ami az iment tortent velem, vajon alom volt-e vagy valosag. Vadul forgattam a fejem korbe - korbe,de nem lattam senkit sem a kozelemben. Az a csodalatos noi illat meg mindig ott lebegett korulottem. Talan megsem csak teljesen alom volt...
Inspired by Klaus Badelt - The Promise, John Williams - Jane Eyre Theme, John Williams - Across the Stars